6. számú melléklet a 9/2001. (IV. 5.) GM rendelethez

A nyomástartó berendezések műszaki-biztonsági követelményei

Bevezető megállapítások

1. E mellékletben meghatározott, a nyomástartó berendezésre vonatkozó követelményekkel kapcsolatos előírásokat alkalmazni kell a nyomástartó rendszerre is, ha abból hasonló mértékű veszély származik.

2. A rendeletben megadott követelmények kötelezőek. A követelményekkel kapcsolatos előírásokat csak akkor kell alkalmazni, ha az adott nyomástartó berendezésnél – amelyet a gyártó ésszerű megítélésén alapuló előrelátható körülmények között használnak -, hasonló mértékű veszély létezik.

3. A gyártó köteles veszélyelemzést végezni a berendezéssel kapcsolatos nyomásfüggő veszélyek meghatározására, köteles továbbá a berendezést az elemzés figyelembevételével méretezni és kivitelezni.

4. A követelmények értelmezése és alkalmazása során figyelembe kell venni a tervezés és gyártás időszakának műszaki-tudományos és gyakorlati színvonalát, valamint azokat a műszaki és gazdasági megfontolásokat, amelyek összhangban vannak az egészségvédelem és a biztonság magas szintjével.
1. Általános előírások

1.1. A nyomástartó berendezést oly módon kell tervezni, gyártani és vizsgálni, és adott esetben felszerelni és felállítani, hogy összhangban a gyártó előírásaival és az ésszerű megítélésen alapuló előrelátható feltételekkel, üzembe helyezése biztonságos legyen.

1.2. Megoldási elvek, amelyeket a gyártó köteles az adott sorrendben alkalmazni:

• a veszélyforrásokat ésszerű megítélés alapján lehetőleg meg kell szüntetni vagy csökkenteni kell,
• a megszüntethetetlen veszélyforrások ellen megfelelő védelmi módszereket kell alkalmazni,
• a szükséges mértékben tájékoztatni kell a felhasználót a meglévő veszélyforrásokról, rámutatva arra, hogy milyen esetekben kell különleges, veszélyt csökkentő módszereket alkalmazni a szerelés és/vagy használat során.

1.3. Ha a szakszerűtlen használat lehetősége ismert vagy előre látható, a nyomástartó berendezést úgy kell tervezni, hogy a szakszerűtlen használat veszélyeit megelőzzék. Ha ez nem lehetséges, alkalmas módon figyelmeztetni kell a nyomástartó berendezés szakszerűtlen használatának tilalmára.
2. Tervezés

2.1. Általános előírások

A nyomástartó berendezést minden meghatározó – a berendezés biztonságát a teljes élettartamra szavatoló – tényező figyelembevételével szakszerűen kell megtervezni.

Az átfogó tervezési módszerek alkalmazásakor olyan megfelelő biztonsági tényezőket kell felvenni, amelyek – minden lényeges meghibásodási mód ésszerű figyelembevételével – elegendő biztonsági tartalékot jelentenek.

2.2. Megfelelő szilárdsági méretezés

2.2.1. A nyomástartó berendezést a tervezett üzemeltetéshez tartozó, valamint egyéb, ésszerű megítélés alapján előre várható terhelésre méretezni kell.

Különösen az alábbi tényezőket kell figyelembe venni:

• belső/külső nyomás,
• környezeti és üzemi hőmérséklet,
• statikus nyomás és töltettömeg az üzemelés és a vizsgálat körülményei között,
• járműforgalomból, valamint szél- és szeizmikus hatásból származó terhelés,
• tartókból, csatlakozó elemekből, csővezetékekből stb., eredő reakcióerők és nyomatékok,
• korrózió, erózió, kifáradás stb.

Ha a különféle terhelések egyidejűleg léphetnek fel, figyelembe kell venni az egyidejűség valószínűségét.

2.2.2. A megfelelő szilárdsági méretezés módszerei:

• általában a 2.2.3. pontban leírt méretezési módszer, szükség szerint kiegészítve a 2.2.4. pont szerinti kísérleti tervezési módszerrel, vagy
• a 2.2.4. pont szerinti kísérleti tervezési módszer, méretezés nélkül, ha a legnagyobb megengedhető nyomás (PS) és a térfogat (V) szorzata kisebb, mint 6000 bar x liter, vagy a PS x DN szorzat kisebb, mint 3000 bar.

2.2.3. Méretezési módszer

a) Nyomásállóság és más terhelési szempontok

A nyomástartó berendezésre megengedhető feszültséget – tekintettel az ésszerű megítélés alapján előre várható meghibásodási lehetőségekre – az üzemi körülményektől függően kell korlátozni. Ezért olyan biztonsági tényezőket kell alkalmazni, amelyek lehetővé teszik a gyártásból, a tényleges üzemi feltételekből, a feszültségekből, a méretezési modellből, valamint az anyag tulajdonságaiból és viselkedéséből származó bármilyen bizonytalanság teljes kizárását. A méretezési módszer – ahol alkalmazható – adjon elegendő biztonsági tartalékot a 7. pont követelményeivel összhangban.

A fenti követelmények az alábbi módszerekkel teljesíthetők:

• méretezés képletek alapján,
• méretezés analitikai úton,
• törésmechanikai méretezés.

E módszerek külön-külön, de adott esetben másik módszerrel kiegészítve vagy együttesen is alkalmazhatók.

b) ((Megállapította: 48/2002. (XII. 28.) GKM r. mell. 1.)) Terhelhetőség

Az adott nyomástartó berendezés terhelhetőségét megfelelő méretezési módszerekkel kell biztosítani, különös tekintettel az alábbiakra:

• a méretezési nyomás nem lehet kisebb a legnagyobb megengedhető nyomásnál, és figyelembe kell venni a hidrosztatikus és a dinamikus töltetnyomást, valamint az instabil töltet bomlását is. Ha az edény több, nyomással igénybe vett térre van bontva, az elválasztó falakat a lehetséges legnagyobb térnyomásra kell méretezni, a szomszédos tér lehetséges legkisebb nyomásához viszonyítva,
• a méretezési hőmérséklet nyújtson biztonsági tartalékot,
• a méretezésnél minden lehetséges nyomás-hőmérséklet kombinációt figyelembe kell venni, amely ésszerű megítélés alapján – az előre várható üzemeltetési feltételek között – kialakulhat a berendezésben,
• a legnagyobb feszültség és a feszültségcsúcs a biztonsági határon belül legyen,
• a nyomással igénybe vett tér méretezésénél az anyagtulajdonságok bizonylatolt adatokra alapozott megfelelő értékeit kell alkalmazni, figyelembe véve a 4. pont szerinti követelményeket és a megfelelő biztonsági tényezőket. A figyelembe vett anyagjellemzők:
  • folyáshatár, 0,2%-os vagy 1%-os nyúláshoz tartozó folyáshatár a méretezési hőmérsékleten,
  • szakítószilárdság,
  • időtartam szilárdság (pl. kúszáshatár),
  • kifáradási határ,
  • rugalmassági modulus
  • képlékeny alakváltozás értéke,
  • ütőmunka,
  • törési szívósság,

   

• az anyagtulajdonságoknak megfelelő varratszilárdsági tényezőket kell alkalmazni, pl. a roncsolásmentes vizsgálati eljárástól, az alapanyagok hegesztési tulajdonságaitól és az üzemeltetési feltételektől függően,
• a méretezésnél alkalmas módon figyelembe kell venni az ésszerű megítélés alapján előre várható elhasználódási folyamatokat (pl. korrózió, kúszás, kifáradás), amelyek a berendezés tervezett üzemeltetéséből adódnak. A 3.4. pont szerinti használati útmutatóban utalni kell a berendezés élettartamával kapcsolatos lényeges tervezési jellemzőkre, pl.:
  • kúszásnál az előírt hőmérsékleten tervezett élettartamra (óra),
  • kifáradásnál az előírt feszültségszinten tervezett ciklusszámra,
  • korróziónál a tervezett korróziós pótlékra.

c) Stabilitási szempontok

Ha a méretezési falvastagság nem biztosítja a megfelelő szerkezeti stabilitást, a feladatot a szállítás és mozgatás veszélyeit is figyelembe véve kell megoldani.

2.2.4. Kísérleti tervezési módszer

A berendezés tervezése részben vagy egészében felülvizsgálható a nyomástartó berendezést vagy a nyomástartó berendezés családot, gyártási sorozatot jellemző mintadarabon végzett vizsgálati program alapján.

A vizsgálati programot egyértelműen rögzíteni kell a vizsgálat megkezdése előtt, és jóvá kell hagyatni bejelentett szervezettel, ha EK-tervellenőrzési modult alkalmaznak.

A vizsgálati programban kell meghatározni a vizsgálati feltételeket, valamint az elfogadás és elutasítás feltételeit. A vizsgálat megkezdése előtt a berendezés lényeges méreteinek tényleges értékeit és az alapanyagok tulajdonságait ellenőrizni kell.

A vizsgálat alatt, szükség esetén, lehetővé kell tenni a nyomástartó berendezés kritikus övezeteinek megfigyelését olyan alkalmas eszközökkel, amelyekkel a feszültségek és alakváltozások megfelelő pontossággal mérhetők.

A vizsgálati program tartalmazza:

a) A szilárdsági nyomáspróbát, amellyel megállapítható, hogy a legnagyobb megengedhető nyomáshoz rendelt biztonsági tartalékkal meghatározott nyomáson tapasztalható-e a berendezésen jelentős szivárgás vagy az adott határértéknél nagyobb mértékű alakváltozás.

A próbanyomás értékét a geometriai jellemzők és az anyagtulajdonságok vizsgálati körülmények között meghatározott, valamint a szerkezetre megengedett értékeinek különbségére tekintettel kell megállapítani, adott esetben figyelembe véve a vizsgálati és tervezési hőmérséklet közötti különbséget is.

b) Ha kúszási vagy kifáradási veszély áll fenn, olyan megfelelő vizsgálatokat kell előírni, amelyek a berendezés előre várható üzemi feltételein alapulnak (pl. hőntartás előírt hőmérsékleten, ciklusszám adott feszültségszinten stb.).

c) Adott esetben egyéb, a 2.2.1. pontban hivatkozott különleges hatások (pl. korrózió, agresszív külső hatások) kiegészítő vizsgálatát is el kell végezni.

2.3. A biztonságos kezelést és működést szolgáló intézkedések

A nyomástartó berendezés kezelőszervei olyanok legyenek, hogy kezelésük ésszerű megítélés alapján előrelátható veszélyt ne okozzon. Adott esetben különös figyelmet igényelnek:

• a nyílások és zárófedelek,
• a biztonsági szelepek veszélyes lefúvásai,
• a berendezés nyomás vagy vákuum alatti állapotában a veszélyes hozzáférést megakadályozó eszközök,
• a felületi hőmérsékletek, figyelembe véve a rendeltetésszerű használatot,
• az instabil töltetek bomlása.

A búvónyílással ellátott nyomástartó berendezések esetén gondoskodni kell olyan önműködő vagy kézzel kezelhető eszközről, amellyel a kezelő egyszerűen meggyőződhet a nyitás veszélytelenségéről. Továbbá a gyors működtetésű fedeleknek olyan nyitást gátló szerkezete legyen, amely megakadályozza a nyomástartó berendezés nyitását, ha a töltet nyomása vagy hőmérséklete veszélyt jelent.

2.4. Vizsgálati előfeltételek

a) A nyomástartó berendezést úgy kell tervezni és kivitelezni, hogy minden szükséges biztonsági vizsgálat végrehajtható legyen.

b) Meg kell oldani a nyomástartó berendezés belső állapotvizsgálatát, ha a berendezés folyamatos biztonsága indokolja, például búvónyílások alkalmazásával, amelyek lehetővé teszik a nyomástartó berendezés belsejében a szükséges vizsgálatok biztonságos és ergonómiailag megfelelő elvégzését.

c) A nyomástartó berendezés biztonságos állapota egyéb módon is fenntartható,

• ha a berendezés mérete nem teszi lehetővé a beszállást,
• ha a nyomástartó berendezés nyitása hátrányos a belső állapotára,
• ha a töltet bizonyítottan nem károsítja a nyomástartó berendezés anyagát, és ésszerű megítélés alapján előre látható egyéb belső elhasználódási folyamat nincs.

2.5. Leürítés és szellőztetés

Szükség esetén megfelelő eszközökkel kell biztosítani a nyomástartó berendezés leürítését és szellőztetését:

• a káros hatások, például a vízütés, vákuumhatás, korrózió és ellenőrizetlen vegyi folyamatok elkerülésére (figyelembe véve minden üzemi és vizsgálati állapotot, elsősorban a nyomáspróbát),
• tekintettel a tisztítás, vizsgálat és karbantartás biztonságos elvégzésére.

2.6. Korrózió és egyéb vegyi hatások

Szükség esetén megfelelő falvastagságpótlékot vagy védőintézkedéseket kell alkalmazni a korrózió és az egyéb vegyi hatások ellen, kellő figyelemmel az ésszerű megítéléssel előre várható használatra.

2.7. Kopás

Ha jelentős eróziós és kopási jelenségek léphetnek fel, megfelelő intézkedéseket kell tenni:

• e hatások minimalizálására tervezési módszerekkel, például falvastagságpótlék, bélés, bevonat alkalmazásával,
• a leginkább igénybe vett részek cserélhető kialakításával,
• a 3.4. pont szerinti használati útmutatóban fel kell hívni a figyelmet a folyamatos üzembiztonsághoz szükséges intézkedésekre.

2.8. Nyomástartó rendszer

A rendszert úgy kell tervezni, hogy:

• az összekapcsolt szerkezeti elemek megbízhatóak, és a tervezett feladatra alkalmasak legyenek,
• valamennyi szerkezeti elem megfelelően illeszkedjen, és összeszerelhető legyen.

2.9. Töltés és ürítés

Szükség esetén a nyomástartó berendezést úgy kell kialakítani, és olyan tartozékokkal vagy csatlakozó elemekkel kell felszerelni, hogy biztonságosan tölthető és üríthető legyen, különös tekintettel olyan veszélyforrásokra mint

a) töltésnél:

• túltöltés és túlnyomás kialakulása, a viszonyítási hőmérséklethez tartozó töltési hányad és gőznyomás alapján,
• a nyomástartó berendezés instabilitása;

b) ürítésnél: a nyomás alatti töltet ellenőrizetlen kiáramlása;

c) töltésnél és/vagy ürítésnél: nem biztonságos csatlakoztatás.

2.10. Védelem a nyomástartó berendezést jellemző megengedhető határértékek túllépése ellen

Ha az ésszerű megítélés alapján előre látható körülmények között a megengedett határértékeket túlléphetik, a nyomástartó berendezést el kell látni megfelelő biztonsági készülékekkel, vagy intézkedni kell azok felszereléséről. Kivételt jelent, ha a berendezést az adott nyomástartó rendszeren belül más biztonsági készülékek védik.

A megfelelő biztonsági készülékeket vagy azok kombinációját a nyomástartó berendezéshez vagy rendszerhez és az üzemi jellemzőkhöz kell illeszteni.

A megfelelő biztonsági készülékek és azok kombinációi magukban foglalják:

a) a 4. § (1) pont c) alpontjában meghatározott biztonsági szerelvényeket,

b) adott esetben az alkalmas ellenőrző készüléket (pl. jelző- és/vagy riasztókészüléket), amely lehetővé teszi a megfelelő önműködő vagy kézi beavatkozást, amellyel a nyomástartó berendezés üzemeltetési jellemzői a megengedhető határokon belül tarthatók.

2.11. Biztonsági szerelvények

2.11.1. A biztonsági szerelvényt

• úgy kell tervezni és kivitelezni, hogy megbízható legyen, és az előre látható üzemi feladatát lássa el, figyelembe véve adott esetben a szerelvény esetleges karbantartási és vizsgálati követelményeit is,
• függetleníteni kell más feladattól, kivételt jelent, ha az a biztonsági feladat ellátását nem korlátozza,
• a kielégítő és megbízható védelmet az elfogadott tervezési elvekkel összhangban kell kialakítani. Ilyen elvek elsősorban: a hibamentes (fail-safe) kialakítás, a párhuzamosság (redundancia), a különbözőség (diverzitás) és az önellenőrzés.

2.11.2. Nyomáshatároló

A nyomáshatárolót úgy kell tervezni, hogy a nyomás üzemszerűen ne léphesse túl a legnagyobb megengedhető nyomást (PS), adott esetben azonban rövid idejű nyomástúllépés – a 7.3. pont szerinti előírással összhangban – megengedett.

2.11.3. Hőmérséklet-ellenőrző készülék

E készülék megszólalási ideje biztonságtechnikailag megfelelő, és a mérési feladathoz illeszkedő legyen.

2.12. Külső tűz

A nyomástartó berendezést, ha elsősorban a felhasználás céljára tekintettel indokolt, úgy kell tervezni, illetőleg olyan alkalmas tartozékokkal kell ellátni, vagy megfelelő eszközök használatára kell előkészíteni, hogy megvalósuljanak a külső tűz esetére előírt károsodást csökkentő követelmények.
3. Gyártás

3.1. Gyártási eljárások

A gyártó köteles biztosítani a tervben előírt intézkedések szakszerű végrehajtását, megfelelő technológiák és eljárások alkalmazásával, különös tekintettel az alábbiakra:

3.1.1. A szerkezeti elemek előkészítése

A szerkezeti elemek előkészítése (pl. az alakítás, leélezés) nem okozhat – repedésekkel vagy a mechanikai tulajdonságok változásával – olyan károsodást, amely csökkentheti a nyomástartó berendezés biztonságát.

3.1.2. ((Az utolsó mondat szövegét megállapította: 4/2002. (VI. 21.) GKM r. 14. §, mell. 4.)) Állandó kötések

Az állandó kötés és az átmeneti övezet nem tartalmazhat a berendezés biztonságát csökkentő felületi vagy belső hibát.

Az állandó kötés tulajdonságai elégítsék ki az egyesített anyagokra előírt minimális követelményeket; kivétel, ha az adott tulajdonságokhoz tartozó eltérő értékeket a méretezés során külön figyelembe vették.

A nyomástartó berendezés nyomással igénybe vett részeinek, illetve a berendezéshez közvetlenül csatlakozó szerkezeti elemeknek az állandó kötéseit csak megfelelően minősített személyzet, megfelelő eljárások alkalmazásával készítheti.

A II., III. és IV. kategóriába sorolt nyomástartó berendezések esetén az eljárások és a személyzet jóváhagyását a gyártó választása alapján a 10. § szerinti bejelentett szervezet végzi.

A bejelentett szervezet a jóváhagyások lefolytatásához köteles a vonatkozó harmonizált szabványok szerinti, vagy azokkal egyenértékű ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezni, vagy végeztetni.

3.1.3. Roncsolásmentes vizsgálat

A nyomástartó berendezések állandó kötéseinek roncsolásmentes vizsgálatát csak megfelelően minősített személy végezheti. A III. és IV. kategóriába tartozó nyomástartó berendezések vizsgálatát végző személyzet minősítését a 10. § szerinti bejelentett szervezet végezheti.

3.1.4. Hőkezelés

Ha fennáll a veszély, hogy a gyártási folyamat oly mértékben megváltoztatja azokat az anyagtulajdonságokat, amelyek csökkentik a nyomástartó berendezés biztonságát, a gyártás megfelelő szakaszában alkalmas hőkezelést kell végezni.

3.1.5. A szerkezeti anyagok nyomon követhetősége

Megfelelő eljárásrendet kell kialakítani és működtetni a berendezés nyomással igénybe vett részeinél a szerkezeti elemek anyagainak azonosítható nyomon követésére, az átvételtől kezdve a teljes gyártási folyamaton át, az elkészült nyomástartó berendezés átvételi eljárásáig.

3.2. Átvételi eljárás

A nyomástartó berendezés átvételi eljárása az alábbiak szerint történik:

3.2.1. Átvételi ellenőrzés

Azt, hogy a nyomástartó berendezés a rendelet követelményeinek megfelel, átvételi ellenőrzéssel kell megállapítani, szemrevételezés és a kísérő bizonylat alapján. Figyelembe kell venni a gyártás során végzett vizsgálatokat. Az átvételi ellenőrzést – a biztonsági szempontból szükséges mértékben – a berendezés minden részén, kívül és belül egyaránt el kell végezni, adott esetben a gyártási folyamat részeként (ha pl. a kész berendezés adott ellenőrzése már nem lehetséges).

3.2.2. Tömörségi vizsgálat

A nyomástartó berendezés átvételi eljárása tartalmazza a szilárdsági próbát, amely általában legalább a 7.4. pontban meghatározott nyomáson tartott víznyomáspróbát jelent, ha az adott esetben e próba megvalósítható.

Az I. kategóriába tartozó, sorozatban gyártott nyomástartó berendezések statisztikai mintavétellel is vizsgálhatók.

Ha a víznyomáspróba hátrányos vagy nem megvalósítható, helyettesítése egyéb, bizonyítottan alkalmas vizsgálattal megengedett. Ez utóbbi esetben a szükséges kiegészítő intézkedéseket (pl. roncsolásmentes vagy azzal egyenértékű vizsgálatot) meg kell tenni.

3.2.3. A biztonsági készülékek vizsgálata

A nyomástartó rendszerek átvételi eljárásához tartozik a biztonsági készülékek teljes körű vizsgálata a 2.10. pontban hivatkozott követelmények alapján.

3.3. Jelölés és adattábla

A 12. § (1) bekezdésében hivatkozott CE-jelölés mellett az alábbi adatok feltüntetése szükséges:

a) minden nyomástartó berendezésen:

• a gyártó vagy adott esetben az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője neve és címe vagy egyéb azonosító adata,
• a gyártás éve,
• a nyomástartó berendezés jellegének megfelelő azonosító adatai (pl. a típus, sorozat vagy tétel jelölését és a gyári szám),
• az alapvető legnagyobb/legkisebb megengedhető határértékek;

b) a nyomástartó berendezés jellegétől függően a szerelés, üzemeltetés, használat, valamint adott esetben a karbantartás és időszakos vizsgálat biztonságához szükséges adatok, például:

• a nyomástartó berendezés térfogata, V (liter),
• a csővezeték névleges mérete, DN,
• a nyomáspróba értéke PT (bar) és időpontja,
• a biztonsági készülék beállítási nyomása (bar),
• a nyomástartó berendezés teljesítménye (KW),
• tápfeszültség (V),
• rendeltetés,
• töltési szint (kg/liter),
• max. töltettömeg (kg),
• a termékcsoport megnevezése;

c) ha szükséges, akkor a tapasztalatok alapján előforduló szakszerűtlen használat veszélyeire figyelmeztető feliratot kell elhelyezni a nyomástartó berendezésen.

A CE-jelölést és a szükséges adatokat a nyomástartó berendezésen vagy a hozzáerősített adattáblán kell feltüntetni az alábbi kivételekkel:

• ha megoldható, az adott nyomástartó rendszerhez készült alkatrészek (pl. csőelemek) ismétlődő jelölése helyett megfelelő dokumentálás is elfogadható. Ez a CE-jelölésre és az e mellékletben hivatkozott egyéb jelölésre és címkézésre is vonatkozik,
• ha a nyomástartó berendezés kis méretű (pl. szerelvények, tartozékok esetében), a b) pont szerinti adatok a nyomástartó berendezéshez erősített címkén is megadhatók,
• címke vagy más alkalmas jelölési mód használható a töltettömeg adatok és a c) pont szerinti figyelmeztető felirat esetén, ha az megfelelő ideig olvasható marad.

3.4. Használati útmutató

a) A felhasználó részére, ha szükséges, a nyomástartó berendezés forgalomba hozatalakor használati útmutatót kell mellékelni. Az útmutató tartalmazza az összes biztonsági jellegű ismeretet, a következő szempontok szerint:

• a szerelés, beleértve a nyomástartó berendezés különböző részeinek összeállítását is,
• az üzembe helyezés,
• a használat,
• a karbantartás, beleértve a felhasználó által végzendő vizsgálatokat is;

b) az útmutató tartalmazza a nyomástartó berendezésen a 3.3. pont szerint feltüntetett adatokat is a sorozat jelölése kivételével, és adott esetben csatolni kell hozzá az útmutató megértéséhez szükséges gyártási tervdokumentációt, rajzokat és diagrammokat;

c) adott esetben az útmutató hivatkozzon a szakszerűtlen használat veszélyeire – összhangban az 1.3. ponttal -, valamint a kialakítás sajátosságaira a 2.2.3. pont szerint.
4. Anyagok

A nyomástartó berendezés gyártásához felhasznált anyagok – ha nem cserélhetők – legyenek alkalmasak a berendezés várható egész élettartamára. A hegesztés hozaganyagai és egyéb segédanyagai feleljenek meg a 4.1., 4.2. a) és 4.3. első bekezdés követelményeinek önmagukban és kötés részeként is.

4.1. A nyomással igénybe vett részek anyaga

a) Rendelkezzen az ésszerűen előre várható üzemelési és valamennyi vizsgálati feltétel teljesítéséhez szükséges tulajdonsággal, különös tekintettel a megfelelő képlékenységre és szívósságra. Ha szükséges, az anyagtulajdonságok feleljenek meg a 7.5. pont követelményeinek. Az anyagkiválasztás során, adott esetben, ügyelni kell a ridegtörés megelőzésére, ha pedig a sajátosságok miatt rideg anyagok alkalmazása szükséges, megfelelő óvintézkedéseket kell tenni.

b) Legyen ellenálló a töltet vegyi hatásaival szemben, az üzemeltetés biztonságához szükséges vegyi és fizikai tulajdonságai lényegesen nem változhatnak a berendezés tervezett élettartama alatt.

c) Ne legyen öregedésre hajlamos.

d) ((Megállapította: 48/2002. (XII. 28.) GKM r. mell. 2.)) Alkalmas legyen a tervezett gyártási technológiákra.

e) Ne vegyen részt az adott anyagok érintkezésekor fellépő nem kívánt kölcsönhatásokban.

4.2. a) A nyomástartó berendezés gyártója határozza meg alkalmas módszerekkel a 2.2.3. pontban hivatkozott, a méretezéshez szükséges jellemző értékeket és az anyagok 4.1. pont szerinti lényeges tulajdonságait és kezelési módját.

b) A gyártó a rendelet anyag előírásait betarthatja:

• harmonizált szabványoknak megfelelő anyagok alkalmazásával,
• a 19. § szerinti európai anyagjóváhagyással rendelkező anyagok alkalmazásával,
• egyedi, szakvélemény alapján történő anyagjóváhagyással.

Az alkalmazott módszert a gyártási tervdokumentáció tartalmazza.

c) A III-IV. kategóriába sorolt nyomástartó berendezés b) pont harmadik gondolatjeles bekezdés szerinti egyedi anyagjóváhagyását csak a nyomástartó berendezések megfelelőség értékelésére jogosult bejelentett szervezet adhatja ki.

4.3. A gyártó megfelelő intézkedésekkel köteles biztosítani, hogy a berendezés anyagai feleljenek meg az előírásoknak. A gyártó köteles minden anyaghoz mellékelni az adott előírás szerinti megfelelőségtanúsítást.

A II., III. és IV. kategóriába tartozó berendezések legfontosabb nyomással igénybe vett részeinél ez csak az egyedi termék-ellenőrzési tanúsítvány lehet.

Ha az alapanyaggyártónak – a Közösségen belül működő illetékes szervezet által tanúsított -, megfelelő minőségügyi rendszere van, amelynek az anyagokra vonatkozó különleges értékelése is megtörtént, akkor az általa kiállított tanúsítvány bizonyítja az e pont szerinti vonatkozó követelményeknek való megfelelőséget.

Speciális nyomástartó berendezések különleges követelményei

Az 5. és 6. pont hatálya alá tartozó nyomástartó berendezések esetében az 1-4. pontok vonatkozó előírásait az alábbi követelményekkel kell kiegészíteni.
5. Tüzeléssel vagy más módon fűtött – a 16. § (1) bekezdés szerint túlhevítés veszélyével üzemelő – nyomástartó berendezés. Idetartoznak:

• a 16. § (1) bekezdés b) pontja szerinti gőz- és forróvíz-előállító berendezések (pl. gőz- és forróvíz-kazán, gőztúlhevítő és -újrahevítő, hőhasznosító kazán, hulladékégető kazán, elektromos fűtésű és elektródával fűtött kazán, nyomással igénybe vett főzőedények) a szerelvényeikkel, tartozékaikkal, és adott esetben a tápvízkezelő és tüzelőanyag-ellátó rendszerükkel együtt;
• nem gőz és forró víz töltetű technológiai fűtőberendezések a 16. § (1) bekezdés a) pontja alapján (pl. vegyi és hasonló technológiák fűtőberendezései, valamint élelmiszer-ipari nyomástartó berendezések).

Az ilyen nyomástartó berendezést úgy kell méretezni, tervezni és gyártani, hogy ne fordulhasson elő, vagy minimális mértékű legyen a nyomással igénybe vett részek túlhevülése miatt a károsodás veszélye. Az adott esetnek megfelelően biztosítani kell:

a) az üzemi jellemzők, így például a hőbevitel, hőelvétel és adott esetben a töltetszint szabályzására, a helyi és általános túlhevülésből adódó veszély kiküszöbölésére alkalmas védelmi eszközöket,

b) mintavételi helyeket, amelyek lehetővé teszik a töltet tulajdonságainak ellenőrzését, a lerakódások és/vagy korrózió okozta veszély kiküszöbölésére,

c) a lerakódásokból eredő károsodások veszélyét kizáró alkalmas intézkedéseket,

d) leállások esetén a maradék hő elvezetésének biztonságos módszerét,

e) az éghető anyagok és a levegő gyúlékony keverékének veszélyes mértékű felhalmozódásának vagy a lángvisszagyulladásnak a kizárását.
6. Csővezeték a 16. § (1) bekezdés c) pontja szerint

A tervezés során

a) a szabad mozgások például karimákon, csatlakozási pontokon, íveken, hajlékony csöveken okozott járulékos igénybevételeiből keletkező túlfeszültségek veszélyét csőtartók, függesztések, rögzítések, beállítások és előfeszítés segítségével kell korlátozni,

b) biztosítani kell a leürítést és a lerakódások eltávolítását az alsó csőszakaszokból a vízütés és korrózió okozta károsodás megelőzésére, ha a cső belsejében a gáz-halmazállapotú töltet kondenzálódhat,

c) mérlegelni kell a turbulencia és az örvényképződés potenciális veszélyét, és adott esetben alkalmazni kell a 2.7. pont vonatkozó részeit,

d) megfelelő figyelmet kell fordítani a csövek rezgésből eredő kifáradására,

e) el kell szigetelni a veszélyes méretű (átmérőjű) „elvételi” csővezetéket, ha töltete az 1. csoportba tartozik,

f) minimalizálják az ellenőrizhetetlen leürítések veszélyét, az elvételi helyeket a töltet feltüntetésével egyértelműen jelölik a helyszínen,

g) a föld alatti csővezeték helyzete és nyomvonala a gyártási tervdokumentációban rögzítve legyen, a biztonságos karbantartás, ellenőrzés és javítás érdekében.
7. Egyes nyomástartó berendezések jellegzetes mennyiségi követelményei

E pont előírásait általában alkalmazni kell. Ha ez mégsem valósul meg, beleértve azt az esetet, hogy a szerkezeti anyagok nincsenek részletesen megnevezve, és nem a harmonizált szabványokat használják, a gyártó köteles bizonyítani, hogy megtette az azonos biztonsági szint eléréséhez szükséges intézkedéseket.

E pont a 6. melléklet szerves részét képezi, előírásai az adott nyomástartó berendezésnél kiegészítik az 1-6. pontok követelményeit.

7.1. Megengedett feszültségek

7.1.1. Jelölések

• R_et folyáshatár, a méretezési hőmérsékleten, adott esetben:
  • a felső folyáshatár az olyan anyagra, amelynek van alsó és felső folyáshatára,
  • az 1,0%-os nyúláshoz tartozó folyáshatár ausztenites acél és ötvözetlen alumínium esetén,
  • a 0,2%-os nyúláshoz tartozó folyáshatár egyéb esetekben;

   

• R_m20 szakítószilárdság legkisebb értéke 20 °C-on;
• R_mt szakítószilárdság a méretezési hőmérsékleten.

7.1.2. Az alkalmazott anyagtól függően – döntően statikus terhelésnél és a kúszási hőmérséklet tartományon kívül eső hőmérsékleten – a megengedett általános membránfeszültség nem lehet nagyobb, mint az alábbi értékek:

• ferrites acélok, beleértve a normalizált (normalizálva hengerelt) acélokat, de kivéve a finomszemcsés és speciálisan hőkezelt acélokat: az R_et 2/3 része és az R_m20 5/12 része;
• ausztenites acélok:
  • ha a szakadási nyúlása nagyobb, mint 30%, akkor az R_et 2/3 része, vagy
  • ha a szakadási nyúlása nagyobb, mint 35%, akkor az R_et 5/6 része és az R_mt 1/3 része;

   

• ötvözetlen vagy gyengén ötvözött öntött acélok: az R_et 10/19 része és az R_m20 1/3 része;
• alumínium: az R_et 2/3 része;
• alumínium ötvözetek, a kiválásos keményedésű ötvözeteket kivéve: az R_et 2/3 része és az R_m20 5/12 része.

7.2. Varratszilárdsági tényező

Hegesztett kötéseknél a varratszilárdsági tényező nem lehet nagyobb, mint

• 1, roncsolásos és roncsolásmentes vizsgálattal ellenőrzött berendezés esetén, ha a teljes varratmennyiségben bizonyítottan nincs jelentősebb hiba;
• 0,85, roncsolásmentes vizsgálattal szúrópróbaszerűen ellenőrzött berendezés esetén;
• 0,7, szemrevételezésen kívül más roncsolásmentes vizsgálattal nem ellenőrzött berendezés esetén.

Szükség szerint figyelembe kell venni a feszültségek típusát és a kötés mechanikai-technológiai tulajdonságait.

7.3. Nyomáshatároló készülékek, elsősorban nyomástartó edények számára

A 2.11.2. pontban hivatkozott átmeneti nyomásnövekedés nem haladhatja meg a legnagyobb megengedhető nyomás 10%-át.

7.4. Víznyomáspróba

A nyomástartó edények 3.2.2. pont szerinti próbanyomás értéke:

• a nyomástartó berendezés legnagyobb üzemi terhelésének értéke szorozva 1,25-el, tekintettel a legnagyobb megengedhető nyomásra és legnagyobb megengedhető hőmérsékletre, vagy
• a legnagyobb megengedhető nyomás, szorozva 1,43-mal, mindig a nagyobb értéket választva.

7.5. Anyagtulajdonságok

Ha egyéb követelmények nem írnak elő más értéket, az acél a 4.1. a) pont követelményeit kielégítve kellően képlékeny (szívós), ha a szabványos szakítóvizsgálattal mért szakadási nyúlása nagyobb, mint 14% és az ISO V próbatesten 20 °C-on, illetőleg legfeljebb a tervezett legkisebb üzemi hőmérsékleten mért hajlító-törési energiája legalább 27 J.